Best Drupal HostingBest Joomla HostingBest Wordpress Hosting

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Belépés

Akikre büszkék vagyunk







...

Községünk történelme


Területi adatok

Pest megye déli részén helyezkedik el az erdőkkel körül vett község, Újszilvás. Közigazgatási területünk nagysága 3896 hektár ebből belterület 233 hektár.

Területi elnevezések története

A falu területileg három részre osztható: Jeges, Újföld és Szőrősparcella. Az elnevezések eredetéről csak annyit lehet tudni, hogy Újföldnek azt a területet nevezik, amely régen Tápiószőlőshöz tartozott, az ott élő emberek számára ez a terület újnak számított.

Jeges elnevezésének eredetére vonatkozóan csak feltételezések vannak. Utalhat egykori nagy jégverésre, illetve egy bizonyos szőlőfajtára, a "jeges szőlőre". Érdekességként megfigyelhető, hogy viharok esetén amikor jég is esik, falu ezen részét mindig nagyobb jégverés éri a, mint bármely más pontját a településnek.

Újszilvás külterületi része Szőrősparcella, elnevezéséről több történet is mesél. Utal a hely egykori állapotára, vagyis az erdőirtások után megmaradó "ballangós" tarackos, fűvel benőtt területre, illetve a XIX. században itt élő földesúr a majorságban dolgozó jobbágyai részére fizetség gyanánt ezt a falurészt osztotta fel(parcellázta ki). Másrészt itt történtek az állathajtások a vásárokra, majorokba, itt pihentették az állatokat is nagyobb hajtások közben, és karantén is itt volt egy-egy csapat állat számára. Parcellaszerű karámokban tartották a jószágokat és az itt elhullajtott szőrük is utalhat az elnevezésre.
További külterületeink, például a Gólya-járás, Szőrőspuszta, Ábrahámtelek és Homokpuszta, ahol régmúlt időkben a Ceglédhez közeli tanyavilágon jelentős majorsági élet folyt.

Lakóhelyünk megalakulásának története

Feltárt régészeti ásatások során, amely az 1990-es évek derekán Újszilvás külterületi részén az úgynevezett Gólya- járáson történt, megállapítást nyert az a tény, hogy községünk már az Árpád-kor idején lakott település volt. Az ekkor itt élő emberek kezdetleges módon, de már földművelésből, vadászó, gyűjtögető életmódból éltek meg ezen a vidéken.

A XI.-XVII. században a lakók ekkor már a földművelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak, de a tatárjárás majd a későbbiekben a török hódoltság ideje alatt többször is elpusztult a falu. Hazánk történelmének viharos évszázadai után, a XVIII.- XIX. századra jellemző az újjáépítés, ekkor már szervezetten meg kezdődött a benépesítés, bár a falu részben Tápiószeléhez, részben Tápiógyörgyéhez tartozott. Többnyire jobbágy és zsellér családok települtek be, majorságokat kialakítva.

Az I. világháború, később 1930- as évek világgazdasági válsága, majd az ezt követő II. világháború súlyos nyomokat hagyott településünk életében. A háború utáni évek feladata volt az újjáépítés, hisz a gazdaságok szinte teljesen tönkrementek, a munka igen nehezen indult be férfimunkaerő és igavonóállat hiányában. A sok szenvedést hozó II. világháború világossá tette a külterületek előtt - mint ahogy ezt többen elmondták visszaemlékezéseik során - hogy az anyatelepülések, Tápiószele Újföldet, Szőrösparcellát, Tápiógyörgye pedig Jegest, szinte "gyarmatként" kezelték, 1946 tavaszán elrendelték a helyi népszavazást, melynek eredményeképpen a többség az elszakadás mellett voksolt. Ám a szavazás nem hozott eredményt, mert az anyaközségek elöljárói azt vallották, nem szabad elszakadni, mert juttatásoktól, bevételektől esik el a két falu. Ne feledjük, a földosztással jó adóalanyokhoz jutottak.

A településrészek egyesítése előtt az itt élők lelki gondozását az anyatelepülések papjai végezték, az ottani temetők fogadták be halottaikat. Itt kell tudni Újszilvás lakosságának nagy része római katolikus vallású.

Ezek után részben politikai ösztönzésre a helyi erők, helybéli vezetők felismerték a falu újjáépítése és egységesítése csak szervezett közigazgatási formában lehetséges. Tehát 1949 végén formálisan már az új rendszer szerint kezdett működni az új település Önálló községgé 1950. január 3.-án alakult, Újszőlős névvel különvált a község Tápiószelétől és Tápiógyörgyétől. A szervezési, önállósodási folyamat 1950. május 1-vel zárult le, akkor volt az ünnepélyes faluavatás. Azonban gyakran keverték a szomszédos községgel Tápiószőlőssel, így tehát végleges nevét: Újszilvást - ami a környéken akkor lévő sok szilvafára és az akkoriban levő igen bő termésre utalt - 1950. augusztus 27-én kapta.
A falu ezek után jelentős átalakuláson ment keresztül. A polgármesteri hivatalt és intézményeit részben társadalmi összefogás eredményeként kezdték felépíteni, továbbá az infrastruktúrát is kezdték kialakítani a község területén.

Ezen épületek felújítását, korszerűvé való átalakítását napjaink önkormányzati vezetése tűzte ki célul. A mai közigazgatási rendszernek megfelelően kezdték kialakítani községünket, alapjaiban szervezett formában kezdték rendszerezni a falu közéletét .